Leírás: __________ : «Hófehér takaró borult a kiszáradt lehullott levelek tetejére, az ágak ropogtak a sötétbarna Muriel kecses teste alatt, a madárcsicsergés, a tücskök csiripelése a meztelen ember titokzatos találkozásának romantikus pillanatának ékességévé vált. baba a természettel. Mint egy erdei nimfa, a szépség egy anyagdarabon fekszik, teste olyan, mint egy forró máz a tejtenger közepén, egy fekete szeméremszőrgomba fűszeres part, titkos bejárattal az érzékiség spriccelős pina barlangjába. Egy titokzatos, érthetetlen, vonzó lány sütkérezik az árnyékban, és a szeme sarkából próbálja látni a napot, a kék eget és a szél irányába rohanó ritka felhőket. Kezei remegnek a türelmetlenségtől, az önuralom feletti kontroll megtörni készül, a kéj remegése hívogatóan rázza a húsát, testét robbanásszerű lüktetéssel, agyát pedig kellemes impulzusokkal tölti meg. A művelt Murielt zavarba hozza saját mezítelensége, de az érett hús önkielégítésre kényszeríti a nemi szerv javára, amely túl sokáig maradt híján a férfiaknak. A nimfa megpróbálja becsapni a természetet, duzzadt kebleit dörzsöli, ágyékát a föld felé fordítja, de a hüvely hívása ettől felerősödik, érzelmek szintjén nem lehet csillapítani.»