Leírás: __________ : «Igen, a kártyaadósság, ez minden bizonnyal becsületbeli adósság, de így?. Sokáig kártyáztak, és a srác tönkrement. Az utolsó fogadásnál, mivel pénze egyáltalán nem nagy szőrős pinák volt, felvette barátnőjét, Mását. Tökéletesen tudta, hogy a csávó, akivel veszít, őrülten szerelmes belé, de remélte, hogy visszanyerheti. Természetesen: nincs szerencséje a kártyákban – ne üsse bele az orrát a szerelembe! Feltétel nélkül veszített . Otthon mindent bevallott kedvesének, de a lány furcsa módon megbocsátott neki, sőt beleegyezett, hogy odaadja magát a győztesnek. Aztán eljött a számonkérés napja. Mindannyian együtt ültek az ágyon, ő maga ragaszkodott a kötelező jelenlétéhez, és mások karjai ölelték át ezt a hihetetlenül karcsú, gyengéd, rugalmas testet, egy őrülten szép szőke lányt, aki egészen a közelmúltig csak az övé volt. Kölcsönös meglepetésükre, új gazdája nagyon udvarias és segítőkész szeretőnek bizonyult: nem fürgén kapta meg a zsákmányát, hanem ügyes kezeivel először elkészítette remegő rózsaszín hasítását, olyan nagyot, hogy a cuki gyorsan be akarta szedni vastag kiálló hímtagját. száj. Már akkor is megjelentek benne gondolatok. És amikor óvatosan a hátára fektette, óvatosan belépett, és szenvedélyesen dugni kezdett, próbálva a lehető legtöbb örömet okozni neki, végül arra gondolt, hogy fékezhetetlenül véget ért, és vajon együtt él-e vele. a megfelelő srác .»